Budapest, Ditrói Mór utca 2.
Merész elgondolásnak tűnhetett akkoriban, hogy a Vígszínház azon a kies területen épüljön fel, ahol azóta ékévé vált Újlipótvárosnak. A kerület emblematikus kulturális helye mellett a József Attila színház is hírnevet szerzett magának. Némelyik mozi időlegesen otthont adott a munkásság századforduló utáni szervezkedéseinek.
Bővebben:
Fővárosunk polgári színjátszásának fellegvára a Vígszínház 1896. május 1-jén nyílt meg az akkori Külső-Lipótváros déli szegélyén, kielégítve a szellemes, bohózatokra megnyilvánuló igényt. Szervezője és első igazgatója Ditrói Mór volt, akiről később a színház melletti kis utcát nevezték el. Ő alkotta meg azt a színpadi stílust, amelyet ma is a Vígszínház fémjelez. Maga az elegáns épület, a Fellner és Helmer építésziroda munkája is kirítt az akkor még kis házak, malmok jellemezte környékből. Francia bohózatok mellett hamarosan Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Hunyady Sándor darabjai vonzották ide a közönséget. Egymást követték a bemutatók. Nem véletlen, hogy a környék utcái a Vígszínházhoz kapcsolódtak, lakóik szívesen jártak ide, a kávéházak, vendéglők előadás előtt és után megteltek a színház közönségével. Az egykori Csáky utca felvette Hegedűs Gyula, a Vígszínház nagyszerű művésze nevét. A háborús évek nem kedveztek se a színháznak, sem közönségének. Magát az épületet is súlyos károk érték 1945. januárjában az Illés Béla által nagy képzelettel megörökített „Vígszínházi csata” során. El is költözött, néhány éven át a Nagymező utcában volt kénytelen működni, amíg 1951. december 21-én újra kinyitotta kapuit (a dátum nem véletlen, Sztálin születésnapja), mint a Magyar Néphadsereg színháza. 1960-ban kapta vissza régi nevét, Várkonyi Zoltán főrendezői, majd igazgatói munkássága legjobb napjaira emlékeztetett, halála után Horvai István és Marton László vezették a nagymúltú színházat. Más színházak, színpadi kezdeményezések szép számmal voltak a kerületben, de nem értek fel a Vígszínházhoz.
A Vág utcai népházban is működött 1911-től színtársulat, és 1924-ben Műhely néven egy avantgárd színházi csoport játszotta a világirodalom legszebb darabjait, a két dramaturg Hajdú Henrik és Bánóczi László átdolgozásában, Tiszai Andor igazgatósága alatt. Északabbra a Szent László utcában az Erdélyi Mihály vezette Angyalföldi Színpad próbálkozott a kültelken lakók igényeinek kielégítésével. Viszont 1953-ban a Váci út 63. szám alatt már valódi színház alakult. Eleinte Déryné színháznak nevezték, 1955-ben vette fel József Attila nevét. 1956. október 6-án itt mutatták be Gál József Szabadsághegy című darabját, amely az előző évek politikájának bátor bírálatával mintegy a forradalom szellemi előkészítéséhez sorolható. Nyaranta 1938-tól a Margitszigeti szabadtéri színpad 3300 személyes nézőterén élvezhették a főleg zenés produkciókat a főváros lakói. Neve gyakran változott, de népszerűsége töretlen maradt.
Korán megkezdődött az új találmány, a mozi diadalútja kerületünkben. A Vígszínház mögött az akkori Sziget (ma Radnóti) és Pannónia utca sarkán volt 1911-1912-ben a Hunnia Biográf filmgyár, méghozzá egy üvegházban, hogy legyen természetes fény. Kapcsolódott a Vígszínházhoz, annak társulata szerepelt a meglehetősen rövid filmekben. Északabbra is volt egy filmgyár, az Astra, a Tömöri téren, 1917-1921 között 20 némafilmet forgattak itt.
Ebben az évben a Lipót körút 16-ban a kerület első mozijaként megnyílt az Elit Mozgó, amely ma is működik. Neve gyakran változott: volt Mesevár, Tanács, Magyar Filmek mozija. Társai nem voltak ilyen szerencsések: Visegrádi utca 11. sz. alatt a belső udvarban volt a Dianna mozi, de nem élte túl az első világháborút. Winkler Lambert a kis Lehel piac forgalmára alapozva először sátorban vetített a mai Lehel utca és Róbert Károly körút sarkán, majd a Hungária körút 92-ben kőmozit épített, kb. egyidőben az Elit Mozgóval, 1983-ig (már Dózsa néven) működött. Sok kisebb mozi volt Angyalföldön, amelyek nyomtalanul eltűntek. Gondoljunk a Lehel kürt, a Petneházy vagy a Teve utcai Eifel mozira. Váci úton volt az Uranus mozi, amely Hazám néven 1964-ig vetített. Váci út és Dráva utca sarkán Hegyi Sándor Nép moziját már 1950-ben lebontották. Angyalföldön volt - de mivel ez a rész 1938. előtt a VI. kerülethez tartozott -Terézvárosi Filmszínház néven kezdett vetíteni 1929-ben az a mozi, amelyet 1933-ban Béke névre kereszteltek át, és 1987-ben megszűnt.
Ezek a mozik szegényesek voltak ugyan, de zene szólt bennük, zongorista játszott, néha zenekar. Beljebb már komolyabb, szebb filmszínházak működtek, pl. a Hollán Ernő utcai Lloyd mozi, amely később Duna nevet kapott, ma Budapest Jazz Club. 1939-ben megnyílt az Ipoly mozi, amely ma már a múlté, a Váci út 14. szám alatti Kossuth mozi a háború utáni első új filmszínház volt Pesten, egy garázs helyén. Mára ugyan a régi kerületi mozik zömmel megszűntek, de a multiplex megjelenésével nem maradt filmszínház nélkül a kerület. Gondoljunk a Duna Pláza 9 termére.